Június 14-én ünnepelte 92. születésnapját egyik kedvenc terapeutám, Irvin D. Yalom. Nevéhez elsősorban az egzisztenciális pszichoterápia kötődik, de emellett íróként, filozofikus gondolkodóként és egy végtelenül emberi terapeutaként is ismerjük.
Számomra a legfontosabb gondolatai a halállal való szembenézésről, az ebben rejlő lehetőségekről és az emberi szabadságról szólnak.
„Jóllehet a halál fizikai értelemben megsemmisít, tudata megmenti az embert.” – mondja Yalom. Szerinte, ha szembe tudunk nézni az élet végességével (és az emberi élet korlátaival) az által képessé válunk jelentőségteljes döntéseket hozni, és ezzel együtt változni. Megfigyelései szerint minél kevésbé éli meg valaki az életét, annál erősebb benne a halálszorongás.
Yalom – Nietzschéhez hasonlóan – nem hisz abban, hogy az életünknek van egy előre predesztinált értelme. Sokkal inkább hisz abban, hogy „mi döntünk arról, hogyan éljük a lehető legboldogabb, legteljesebb és legértelmesebb életet.”
Ehhez persze fel kell ismernünk a saját döntési szabadságunkat.
„Mi magunk, egyedül mi magunk vagyunk felelősek élethelyzetünk lényegi sajátságaiért, a változás kizárólag a mi hatalmunkban áll. Még ha erőnket meghaladó külső akadályokba ütközünk, akkor is szabadon dönthetünk, hogyan, milyen attitűddel reagáljunk.”
Szuper cikk született egyébként Yalomról még itt: https://wmn.hu/…/60268-nem-mindegy-hogy-azert-szeretlek…