Bizonyára sokat ismeritek ezt a nagyon ütős, frappáns írást, én is lépten-nyomon belefutottam, legutóbb pont egy sajátélményű mindfulness csoport résztvevőjeként. Aztán épp a közelmúltban nagy örömmel fogadtam a felkérést, hogy a mindfulness szerepéről tartsak előadást egy igazán fejlődő szemléletű cégnek. Be is hoztam a végére ezt a remek gondolatébresztőt, hiszen sokszor nincs is másra szükségünk, csak arra, hogy észrevegyük, miben is vagyunk éppen. Ha már tudom, hogy mi zajlik bennem, körülöttem, könnyebben tudok abból a bizonyos gödörből kimászni is és a tapasztalatokból tanulva új utakat is felfedezni.
Portia Nelson: Önéletrajz öt rövid fejezetben
I.
Sétálok az utcán.
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem, elvesztem.
Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.
II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám!
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.
III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem… ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van. Tudom, hol vagyok.
Az én hibám!
Azonnal kijövök.
IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.
V.
Egy másik utcán sétálok végig.